Egérirtás  Tel: 20 2374592

 

Az egerek egészségügyi kártétele: az egerek szervezetében gyomor és béltüneteket előidéző kórokozók szaporodhatnak el melyek, nyálukkal, orrváladékukkal, vizeletükkel, és székletükkel a külvilágra, az élelmiszerekre juthatnak. Az ilyen fertőzött élelmiszereket elfogyasztva megbetegedhetünk.

Egérirtást járványügyi és élelmiszerbiztonsági rendeletek szabályozzák!

 

Egérirtást végzett? Nem sikerült házilag elűzni az egereket? Hívjon egérirtó szakembert és megoldjuk az egérinváziót!

Az egérirtás nagy hatékonysággal, kellő biztonsággal, csak tapasztalt szakvállalatok munkájával biztosítható. Egérirtó cégünk olyan szerelvényeket használ mely biztosítja hogy kedvencei ne (kutya macska, háziállatok, illetéktelenek) férjenek hozzá az áltálunk kihelyezett szerhez. Szerelvényeinket olyan  erre szakosodott  cégtől rendeljük  mely évek óta gyártja ezeket a speciális etetődobozokat . Ilyen szerelvényekkel dolgoznak az európai unió számos országában. Amennyiben másfajta kártevőktől is szeretne megszabadulni látogasson el a Pest Control Bt oldalára

 Egerek nem csak kellemetlenséget okoznak hanem járványügyi szerepük sem elhanyagolható.

Egérirtás járványügyi jelentősége:
Az egerek között több olyan járvány terjed és pusztít, amelyek mind az emberre, mind az állatokra nézve veszélyt jelentenek. Az egerek által hordozott veszélyt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy már 1909-ben jogszabály rendelkezett a kereskedelmi hajókon történő kötelező egérirtásról. Az egereknek (Mind a házi, mind a güzü egérnek.) a következő betegségek terjesztésében jelentős szerepe van:
 
Salmonella: Az egerek szervezetében különféle Szalmonella-fajok szaporodhatnak el. Ezek, az egerek vizeletén, nyálán, orrváladékán keresztül megfertőzhetik az élelmiszereket, majd azok elfogyasztásával az embert is, így szalmonellózist idézhetnek elő.
Fertőző agyhártyagyulladás: Az egerek, a fertőző agyhártyagyulladás vírusának természetes forrásai és terjesztői. A fertőzött egér váladékával, vagy ürülékével érintkezve fertőződik az élelmiszer, amelyet elfogyasztva az ember is ki van téve a kórnak. A fertőzött egér közvetlen érintése útján szintén fennáll a fertőzés veszélye.
A fentieken kívül, az egereknek szintén közreműködnek a tularémia, takonykór, sertésorbánc, baromfipestis, száj- és körömfájás stb. terjesztésében. Szintén meg kell említeni, hogy az egér rendszeresen érintkezhet szeméttel, hulladékkal, ugyanakkor megdézsmálja az élelmiszereket is. A testén számtalan kórokozót hurcol, amelyek így könnyen az élelmiszerekre kerülhetnek, és jelentős megbetegedéseket okozhatnak.

 
 
Egérirtás gazdasági jelentősége:
Az egér gazdasági kártétele az élelmiszerek megdézsmálásából, azok szétszórásából adódik, valamint abból, hogy vizeletével, ürülékével szennyezi az élelmiszereket, göngyölegeket. Mindezek mellett, rágásával és fészkelésével is jelentős károkat okozhat. Egy egér évente kb. 2 kg, élelmiszert fogyaszt el, azonban ennél jelentősebb az a kár, amit a csomagolóanyagokban okoz. Igen gyakran megrágja a bőrt, a textilanyagot és a papírárut. A vezetékek szétrágásával értékes műszereket tehet tönkre.
 
 
Életmódjuk:
Az egerek közül két fajt különböztetünk meg, amely az ember közvetlen környezetében tartózkodik; a házi egeret (Mus musculus) és a güzüegeret (Mus musculus spicilegus). A güzüegér, a mezei egér, illetve a házi egér kereszteződéséből származik.
 
Házi egér: Fészkét az épületen belül, a falak mentén lyukakban, vagy régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítja ki. Nem szívesen vándorol; kedvező feltételek esetén -akár egész életében- csupán 2 km-es körben (akciórádiusz) mozog. Kizárólag passzív úton terjed, pl. csomagolóanyaggal, élelmiszerrel hurcolhatják be.
A házi egér mindenevő, bármely növényi, vagy állati eredetű táplálékot elfogyaszt. Folyadékigénye csekély.
 
Güzüegér: Általában a szabadban, szénakazalban és faodvakban él, de télen a hideg miatt, illetve táplálékszerzés céljából behúzódik a kertes házakba, vagy a raktárakba. Ezeken a helyeken fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat. Az aktív bevándorláson túl, passzív úton is terjed, azaz – a házi egérhez hasonlóan- behurcolhatják.
A szabadban elsősorban fű- és gabonafélék kalászait dézsmálja, de rovarokkal is táplálkozik. Zárt térben a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt.
 
Az említett tulajdonságokon túl a két faj, több sajátosságban megegyezik. Általában csak teljes csendben, főleg éjjel tevékenyek. Hallásuk igen jó, a zajra, a magas hangokra különösen érzékenyek, a legkisebb neszre elosonnak. Szaglásuk gyengébb, gyorsan szaladnak, jó az egyensúlyérzékük, mászó- és kúszóképességük, remekül ugranak és kiváló úszók. Kíváncsi természetük gyakran a vesztüket okozza. A nyugodt körülményeket kedvelik, ha bolygatják, zaklatják őket, gyakran elmenekülnek. Alkalmazkodóképességük kiváló. Rendkívül szaporák, évente 5-6 alkalommal kölykeznek, amely idő alatt, akár 1000 ivadékuk is lehet. Szexuális érésük gyors, már 2 hónap után ivarérettek. Élettartamuk 2-4 év, de a többség korábban elhullik. Elszaporodásuk mértéke a zavartalan fészkelés lehetőségétől és a táplálék mennyiségétől függ.

 

Lehet hogy a jövőben egérirtásra a macskák használhatatlanok lesznek?

Japán tudósok szerint az általuk újonnan előállított, génmódosított egerek nem mutatnak félelmi reakciót macskák jelenlétében. A módosított egerek más megvilágításba helyezhetik az emlősök viselkedését.

A Tokiói Egyetem kutatói beszámoltak arról, hogy genetikai manipulációval sikeresen kikapcsolták az egérnek azt az ösztönös viselkedését, hogy elbújjon, amint megérzi a macska szagát vagy észleli a jelenlétét. Ez azt bizonyítja, hogy a félelmi reakció genetikailag kódolt és nem tanult, ahogy általában hitték.

„Természetes körülmények között az egerek rettegnek a macskától, és már a szagának megérzésekor pánikba esnek és elmenekülnek, ha tehetik. Azok az egerek azonban, amelyeknek génsebészeti eljárással eltávolítottuk bizonyos nazális sejtjeit, nem mutatnak semmilyen félelmet” – mondja a kutatás vezetője, Ko Kobajakava. – „Az egerek odamennek a macskához, sőt még hozzá is bújnak és játszanak vele.”

Még a kutatókat is meglepte annak fölfedezése, hogy a félelem genetikailag meghatározott, és nem a születés után tanulják meg az állatok, hogy félni kell a ragadozótól – ahogy korábban gondolták.

Az eredmények arra utalnak, hogy az ember undorodása a veszélyes szagoktól, amilyen például a romlott ételeké, szintén genetikailag meghatározott lehet, állítja Kobajakava. A kutatók eredményeiket a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában publikálták.

 

 

Vissza a főoldalra