|
Az egerek egészségügyi kártétele: az egerek szervezetében
gyomor és béltüneteket előidéző kórokozók szaporodhatnak el melyek,
nyálukkal, orrváladékukkal, vizeletükkel, és székletükkel a külvilágra, az élelmiszerekre
juthatnak. Az ilyen fertőzött élelmiszereket elfogyasztva megbetegedhetünk.
Egérirtást járványügyi
és élelmiszerbiztonsági rendeletek szabályozzák!
Egérirtást végzett? Nem sikerült
házilag elűzni az egereket? Hívjon egérirtó szakembert és megoldjuk az
egérinváziót!
Az egérirtás nagy hatékonysággal,
kellő biztonsággal, csak tapasztalt szakvállalatok munkájával
biztosítható.
Egérirtó cégünk
olyan szerelvényeket használ mely biztosítja hogy kedvencei ne (kutya
macska, háziállatok, illetéktelenek) férjenek hozzá az áltálunk
kihelyezett szerhez. Szerelvényeinket olyan
erre szakosodott
cégtől rendeljük mely évek óta gyártja ezeket a speciális
etetődobozokat . Ilyen szerelvényekkel dolgoznak az európai unió számos
országában. Amennyiben másfajta kártevőktől is szeretne megszabadulni
látogasson el a
Pest Control oldalára
Egerek nem csak kellemetlenséget
okoznak hanem járványügyi szerepük sem elhanyagolható. Az egerek a
nagyvárosokban is tanyát vernek! A fővárosban is rendszeres az egérirtás
Egérirtás járványügyi
jelentősége:
Az egerek között több olyan járvány terjed és pusztít, amelyek mind az
emberre, mind az állatokra nézve veszélyt jelentenek. Az egerek által
hordozott veszélyt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy már 1909-ben
jogszabály rendelkezett a kereskedelmi hajókon történő kötelező
egérirtásról. Az egereknek (Mind a házi, mind a güzü egérnek.) a következő
betegségek terjesztésében jelentős szerepe van:
Salmonella: Az egerek szervezetében különféle Szalmonella-fajok
szaporodhatnak el. Ezek, az egerek vizeletén, nyálán, orrváladékán
keresztül megfertőzhetik az élelmiszereket, majd azok elfogyasztásával az
embert is, így szalmonellózist idézhetnek elő.
Fertőző agyhártyagyulladás: Az egerek, a fertőző agyhártyagyulladás
vírusának természetes forrásai és terjesztői. A fertőzött egér
váladékával, vagy ürülékével érintkezve fertőződik az élelmiszer, amelyet
elfogyasztva az ember is ki van téve a kórnak. A fertőzött egér közvetlen
érintése útján szintén fennáll a fertőzés veszélye.
A fentieken kívül, az egereknek szintén közreműködnek a tularémia,
takonykór, sertésorbánc, baromfipestis, száj- és körömfájás stb.
terjesztésében. Szintén meg kell említeni, hogy az egér rendszeresen
érintkezhet szeméttel, hulladékkal, ugyanakkor megdézsmálja az
élelmiszereket is. A testén számtalan kórokozót hurcol, amelyek így
könnyen az élelmiszerekre kerülhetnek, és jelentős megbetegedéseket
okozhatnak.
Egérirtás gazdasági jelentősége:
Az egér gazdasági kártétele az élelmiszerek megdézsmálásából, azok
szétszórásából adódik, valamint abból, hogy vizeletével, ürülékével
szennyezi az élelmiszereket, göngyölegeket. Mindezek mellett, rágásával és
fészkelésével is jelentős károkat okozhat. Egy egér évente kb. 2 kg,
élelmiszert fogyaszt el, azonban ennél jelentősebb az a kár, amit a
csomagolóanyagokban okoz. Igen gyakran megrágja a bőrt, a textilanyagot és
a papírárut. A vezetékek szétrágásával értékes műszereket tehet tönkre.
Életmódjuk:
Az egerek közül két fajt különböztetünk meg, amely az ember közvetlen
környezetében tartózkodik; a házi egeret (Mus musculus) és a güzüegeret (Mus
musculus spicilegus). A güzüegér, a mezei egér, illetve a házi egér
kereszteződéséből származik.
Házi egér: Fészkét az épületen belül, a falak mentén lyukakban, vagy
régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítja ki. Nem szívesen
vándorol; kedvező feltételek esetén -akár egész életében- csupán 2 km-es
körben (akciórádiusz) mozog. Kizárólag passzív úton terjed, pl.
csomagolóanyaggal, élelmiszerrel hurcolhatják be.
A házi egér mindenevő, bármely növényi, vagy állati eredetű táplálékot
elfogyaszt. Folyadékigénye csekély.
Güzüegér: Általában a szabadban, szénakazalban és faodvakban él, de télen
a hideg miatt, illetve táplálékszerzés céljából behúzódik a kertes
házakba, vagy a raktárakba. Ezeken a helyeken fészkét a házi egérhez
hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat. Az aktív
bevándorláson túl, passzív úton is terjed, azaz – a házi egérhez
hasonlóan- behurcolhatják.
A szabadban elsősorban fű- és gabonafélék kalászait dézsmálja, de
rovarokkal is táplálkozik. Zárt térben a házi egérrel megegyező táplálékot
fogyaszt.
Az említett tulajdonságokon túl a két faj, több sajátosságban megegyezik.
Általában csak teljes csendben, főleg éjjel tevékenyek. Hallásuk igen jó,
a zajra, a magas hangokra különösen érzékenyek, a legkisebb neszre
elosonnak. Szaglásuk gyengébb, gyorsan szaladnak, jó az egyensúlyérzékük,
mászó- és kúszóképességük, remekül ugranak és kiváló úszók. Kíváncsi
természetük gyakran a vesztüket okozza. A nyugodt körülményeket kedvelik,
ha bolygatják, zaklatják őket, gyakran elmenekülnek.
Alkalmazkodóképességük kiváló. Rendkívül szaporák, évente 5-6 alkalommal
kölykeznek, amely idő alatt, akár 1000 ivadékuk is lehet. Szexuális érésük
gyors, már 2 hónap után ivarérettek. Élettartamuk 2-4 év, de a többség
korábban elhullik. Elszaporodásuk mértéke a zavartalan fészkelés
lehetőségétől és a táplálék mennyiségétől függ.
Lehet hogy a
jövőben egérirtásra a macskák használhatatlanok lesznek?
Japán tudósok szerint az általuk újonnan
előállított, génmódosított egerek nem mutatnak félelmi reakciót macskák
jelenlétében. A módosított egerek más megvilágításba helyezhetik az emlősök
viselkedését.
A Tokiói Egyetem kutatói beszámoltak arról, hogy genetikai manipulációval
sikeresen kikapcsolták az egérnek azt az ösztönös viselkedését, hogy elbújjon,
amint megérzi a macska szagát vagy észleli a jelenlétét. Ez azt bizonyítja,
hogy a félelmi reakció genetikailag kódolt és nem tanult, ahogy általában
hitték.
„Természetes körülmények között az egerek rettegnek a macskától, és már a
szagának megérzésekor pánikba esnek és elmenekülnek, ha tehetik. Azok az
egerek azonban, amelyeknek génsebészeti eljárással eltávolítottuk bizonyos
nazális sejtjeit, nem mutatnak semmilyen félelmet” – mondja a kutatás
vezetője, Ko Kobajakava. – „Az egerek odamennek a macskához, sőt még hozzá is
bújnak és játszanak vele.”
Még a kutatókat is meglepte annak fölfedezése, hogy a félelem genetikailag
meghatározott, és nem a születés után tanulják meg az állatok, hogy félni kell
a ragadozótól – ahogy korábban gondolták.
Az eredmények arra utalnak, hogy az ember undorodása a veszélyes szagoktól,
amilyen például a romlott ételeké, szintén genetikailag meghatározott lehet,
állítja Kobajakava. A kutatók eredményeiket a Nature tudományos folyóirat
legfrissebb számában publikálták.
|